Edit ott fejezte be az utolsó bejegyzést, hogy egy nagyon hízelgő jellemzést adott rólam. Úgy látszik a távollét és az eltelt hosszú idő megszépíti a múltat. Ahogy az az én utolsó írásomban olvasható, én is igyekeztem szép szavakkal megemlékezni róla, de korántsem tudtam ilyen szép jelzőket aggatni rá. Bennem az a csaknem 20 évvel ezelőtti Edit maradt meg, akivel sokszor volt módom közös feladatokat megoldani és ezenközben kialakult köztünk egy nagyon jó kapcsolat, amit bátran nevezhetnék barátságnak, ha egyáltalán létezik ilyen férfi és nő között. Pedig a kettőnk példája bizonyítja ennek létezését. Aztán, ahogy múltak az évek, Edit alakja is és azok az idők is csak szép emlékekké váltak, melyekre időnként jól esett visszagondolni, ahogyan az üzemben töltött évek mindegyikére is. Arra, azonban álmomban sem gondoltam, hogy Edit ennyi idő után is így emlékszik rám, mert abban az időben ez nem volt téma köztünk, erről így soha nem beszéltünk. Úgy gondolom,hogy bármilyen hízelgőek is rám nézve Edit szavai, mégsem igazán helytállóak. Mondom ezt azért. mert az újbóli találkozásunk óta eltelt rövid fél év is megmutatta, hogy tudunk mi vitatkozni is ha arra van szükség. Ezek a viták azonban sohasem öncélúak, hanem mindig a jobbat akarás szándéka robbantja ki azokat. Ilyenkor nem biztos, hogy mindig úriemberként vitatkozom, azt sem nézem talán, hogy ki a vitapartnerem, hanem komolyan érvelve, esetleg a normálisnál kissé emeltebb hangon védem a vélt igazamat. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ennek ellenére sokszor kell belátnom, hogy ebben, vagy abban a kérdésben Editnek van igaza és ilyenkor félreteszem a férfiúi büszkeségemet és készségesen adok neki igazat, ha érveivel meggyőz. Meglepő ebben viszont az, hogy emiatt még soha nem kellett félbeszakítani a munkát, mert valamelyikünk mindig engedett a másik véleményének, soha nem "jól van legyen neked igazad" alapon, hanem mindig valamilyen konkrét közös megegyezés alapján. Így aztán azt mondhatom, hogy könnyebb vele dolgozni, mint azt bárki gondolná. mert egyenrangú partnerekként kezeljük egymást és amikor ő azt írja, hogy "Én csak a képeket meg a szövegeket teszem föl az oldalra", senki ne gondolja, hogy az "csak" munka, mert igenis szükség van hozzá az ő ízlésére és szépérzékére, ami az enyémnél jóval fejlettebb és kifinomultabb is. Ezért aztán úgy gondolom, hogy Edit kicsit túloz, amikor az én képességeimet ismerteti, hiszen azért beszélünk mindig és mindenhol többesszámban az oldal szerkesztése kapcsán, mert így ketten tudjuk csak kivitelezni azt, amit Önök az oldalon látnak, ehhez tehát mindkettőnk munkájára egyforma mértékben van szülség. Emiatt gondolom azt, hogy ezzel a közös munkával visszajött egy darabja az emúlt húsz egynéhány évnek és most a nosztalgia helyett, hacsak a computer monitorján keresztül is, de visszaidéződnek az akkori hangulatok. Köszönet ezért Editnek!
